„A Blum számomra és pedagógusaink számára egy szakmai életérzés. Szabadságot ad a fejlődésre, a kapcsolódásra és a közös alkotásra a gyermekek érdekében. A merev, túlszabályozott módszertani keretek helyett teret ad a pedagógus kreativitásának, a csoportdinamika alakulásának és a gyermekek egyéni igényeinek. A játék átszövi a mindennapokat, és valódi közös élménnyé teszi a pedagógusok és a gyermekek együtt töltött idejét.”

„Korábban a hagyományos óvodai curriculum szerint dolgoztam, főként az évszakok mentén haladva. Ma inkább az aktuális csoportdinamikai kérdésekből indulok ki. Szeretek érzésekkel projektszinten dolgozni. A gyerekek nagyon szeretik, hogy most már egy közös játéktérben vagyunk.”

„A hagyományos óvodai nevelésben a pedagógus gyakran irányító szerepben van. A Mesterjátékos inkább érzelmi kísérő. A Blum csoportokban feltűnő, hogy a gyerekek konfliktusaikat sokkal inkább önszabályozó módon oldják meg. Kevesebb fegyelmezésre van szükség, és a szorongásos tünetek is rövid időn belül csökkennek, az esetek többségében teljesen megszűnnek.”

„Tizenöt éve vagyok pedagógus, és korábban nem értettem, mi szükségem lehet önreflexióra vagy önismeretre. A mozgáskompetencia modul alatt értettem meg igazán. Én mindig nyüzsgő ember voltam. A Blum hatására higgadtabb lettem. Van, akit felgyorsít, van, akit lelassít – kinek mire van szüksége. A gyerekek pedig nagyon szeretik, hogy Mesterjátékos vagyok.”

„Korábban a szülői értekezletek hangulata távolságtartó volt, sokszor kínos csenddel. A Blum képzésen megtanultam játékhelyzeteket felajánlani egymásnak – idegen embereknek is. Először szokatlan volt. Három évvel később a szülőkre rá sem lehet ismerni: játszanak, részt vesznek a projektekben, számíthatnak egymásra. A Blum új kapcsolódási mintákat hozott létre.”

„A Blum képzés előtt inkább szabálykövető pedagógus voltam. Ma sokkal spontánabb és rugalmasabb a működésem. A gyerekekkel való kapcsolódás minősége teljesen megváltozott: bátrabban dolgozom érzelmekkel és a csoportot aktuálisan érintő kérdésekkel.”